Ez a történet ott kezdődik, hogy egy tizenkilenc éves főiskolás fiú, Zachary Tipton Milaskey szemüveges lett. A kilencvenes évek végét írjuk, a grunge és a Boeing fővárosának számító Seattle-ben vagyunk. Az amerikai édesapától és magyar édesanyától származó Zack elkezdett szemüveget keresgélni, de sehol sem talált olyat, ami tetszett volna neki. Szobrászként dolgozó apjának volt egy műhelye, és mivel a bútorasztalosnak készülő srác korábban már gitárt is készített saját kezűleg, úgy gondolta, összerakja a saját szemüvegét. Nem nagy dolog: két lencse, fém és pár szegecs. Mi lehet ebben olyan nehéz?

“Volt egy műhely, ahol barkácsoltam. A sarokban ott pihent a faterom lemezgyűjteménye. Kivettem egy bakelitet, és arra gondoltam, hogy ebből pont kijönne három keret. A bakelit akkoriban teljesen halott médium volt, nem volt benne semmi kúl, a CD teljesen megölte, az mp3 pedig még sehol sem volt. Az újrahasznosítás, a recycling pedig még nem volt az a divatos hívószó, amivé aztán később vált. Amikor aztán mindkettő divatba jött, én már ott voltam a szemüvegeimmel.

„Akkor éreztem, hogy valami nagy dologban lesz részünk, amikor Elton John férje vette neki ajándékba a szemüveget, és akkor gondoltam azt, hogy ha egy ekkora sztárok is a mi termékünket viselik, az egy nagyon jó dolog. Rájöttem, ideje komolyan venni a dolgot, és alaposan átgondolni, mi legyen a következő lépés.”